Neked is vannak rémálmaid?

Nekem már nincsenek.

De amíg a szóbeli bántalmazóval éltem, voltak.

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:

"A következő direkt tartalmú álmok nem igényelnek semmiféle magyarázatot."

"Lea álma:

Anyamedve jött le a hegyről a hátsó udvaromba. Hallottam a lépteit, kimentem hát megnézni. Aztán észrevettem, hogy egy vékony, magas fa dőlni kezd, mintha nem lennének gyökerei. A következő, amit láttam, az volt, hogy a medve a földön fekszik. A fa rázuhant és bezúzta a koponyáját. Néztem, ahogy elszáll belőle az élet."

Én 2010. nyarán álmodtam először rémeset. Azt álmodtam, hogy abban a pici lakásban élek, amiben elkezdtem az önálló életemet 21 éves koromban. Annak a lakásnak olyan volt az ajtaja, hogy a fölső részén egy üvegablak volt, amin ki lehetett nézni a folyosóra. Az üvegablak függönnyel volt eltakarva. Kopogtattak. Kinéztem az ablakon, de akkor már be is nyomult az ajtón egy ismeretlen, bűnöző kinézetű szörnyű ember. Egy betörő. Elzavartam. Közben álmomban horkantó hangokat hallattam.

A következő rémálmom akkor volt, amikor már a közös házunkban laktunk. Azt álmodtam, hogy alszunk, és a tetőtér lángokban áll. Én fölkeltem az ágyból, a lányom a homlokát a homlokomhoz érintette, két keze közé fogta az arcomat, és miközben kifelé tolt a bejárati ajtó felé, nyugodt hangon ezt mondta: "Nyugi anya, ég a ház". Sikoltva ébredtem.

Néhány hónap múlva ismét sikoltva ébredtem. Akkor azt álmodtam, hogy a mosdókagyló előtt állok, és a lefolyóból egy hosszú testű, szőrös állat bújik elő, és gyorsan elszalad.

A négyhónapos intenzív bántalmazás utolsó előtti hetében azt álmodtam, hogy fekszünk egymás mellett az ágyunkban, alszunk, és én azt álmodom, hogy ő átölel. Sikoltva ébredtem az álmomban, majd a valóságban is. Ez egy olyan álom az álomban volt.

Az utolsó napokban megismétlődött az álom, de úgy, hogy most már nem álmodtam azt, hogy álmodom, hanem azt álmodtam, hogy megtörténik. Nemcsak sikoltva ébredtem, hanem hadonásztam és védekeztem is.

Mind az öt esetben ott feküdt mellettem a szóbeli bántalmazó, felébredt a sikolyaimra, és reggel elmeséltem neki, hogy mit álmodtam. Ő csúfondárosan mesélte tovább a gyerekeknek: "Anyátok megint sikoltozott éjszaka, nem hallottátok?"

Az utolsó rémálmom az elköltözése utáni napokban volt. Éjszaka felriadtam a saját sikoltásomra, felültem az ágyban, kinyitottam a szemem, és tudni véltem, hogy most meg fognak ölni. Az első dolog, amire a tekintetem ráesett, az a kék fénypont volt, amit a sötét szobában az internet modeme bocsátott ki. Úgy véltem, az a fény fog megölni. Aztán kitisztult a fejem, teljesen felébredtem, és tudtam, hogy nem vagyok veszélyben.

Azóta nem álmodtam rémeset.

Életveszélyesen vezet

Ezt itt olvastam.

Egy februári napon történt az idén. Ez volt az első olyan eset, amikor lelepleződött a hazugsága. Előtte levő nap mondta, hogy vidékre kell mennie, és előadott valami zavaros történetet, ami nekem sehogy sem állt össze. Rákérdeztem egy-két dologra, de éreztem, hogy mind jobban belebonyolódik a hazugságba. Másnap, amikor megjött, feltűnően kedves volt, erőltetetten megjátszva a jókedvet. Akkor már biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel ezzel a dologgal. Kérdeztem, hogy hogy ment. Megint kitérő válaszokat adott, aztán már ő is érezte, hogy nem lehet így kommunikálni, vagy nem tudom, miért, de végül kibökte, hogy egy cég  tulajdonrész megvásárlásával kapcsolatosan tárgyalt. Olyan téma volt ez, amit már egyszer megbeszéltünk, és nemet döntöttünk.

Patricia Evans Szavakkal verve című könyvében így ír erről:

"A bántalmazó kapcsolatban az áldozat azt tapasztalja, hogy társa nem vitatja meg vele rövid- vagy hosszútávú terveit,"

Amikor megkérdeztem, hogy és én ebben hogy lennék benne, mivel minden pénzünk közös, az is, amiből ezt megvenné a saját nevére, azt válaszolta, hogy erre nem is gondolt.

Ez egyébként a párkapcsolaton belüli erőszak egy másik formáját is megtestesíti: a gazdasági erőszakot: (66.oldal)

"Gazdasági erőszak: A pénz feletti teljes kontroll gyakorlása; a család megtakarított pénzének elköltése; (...) rejtett pénzforrások fenntartása."

Hazafelé menet nagyon vadul vezetett a havas úton, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudta bevenni a kanyart, és az árokban kötöttünk ki. Ki kellett hívni egy traktort, aki kihúzta a kocsit, mi meg hazagyalogoltunk a gyerekekkel.

Csak emlékeztetőül: szerinte én nem vezetek jól, és amikor megkérdeztem, hogy mi a problémája a vezetési stílusommal, amikor mindenki másnak megfelel, azt válaszolta, hogy fél mellettem. Ezt nehezen tudom összeegyeztetni azzal, hogy gyakran beszélt arról, mennyire szeretne ejtőernyőzni, bikarodeózni, illetve háború esetén ő lesz az első, aki fegyveres szolgálatra fog jelentkezni. A kettő közül valamelyik valószínűleg nem igaz.

"Ezek között pedig legnagyobb a szeretet"

PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVELE 13. rész 

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. 

2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 

3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. 

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, 

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; 

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 

8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 

9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 

10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. 

11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. 

12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. 

13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Most már tudom, a szóbeli bántalmazóból hiányzik a szeretet. Ezért tud bántani. Aki szeret, nem bánt. És azért énközpontú a világképe (ezt hétköznapi nyelven önzésnek nevezik), mert nem hagyta el a gyermekhez illő dolgokat.

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír a szeretetről:

"A társa bizonyára még nem érte el - és talán sosem fogja elérni - azt az érzelmi érettséget, amellyel szeretni tudna egy másik embert." "...egy bántalmazó személyiség a másik feletti hatalmat keresi, ezért nem képes arra az empatikus megértésre, amelyet a szerelem és egy párkapcsolat igényel."

és a gyermeki lélekről:

"Az ellenkezés szintén jó példa az érzelmi éretlenségre. Egy négyéves gyerektől, aki csak most tanulja, hogyan működik a világ, az ember gyakran hallja: "Nem is igaz", "Rosszul tudod". Egy négyéves számára saját nézőpontja az egyetlen nézőpont. A gyerek azt akarja, hogy a világ állandó és biztos legyen. Az érett felnőtt elismeri, hogy a világ nem ilyen, és hogy annyi nézőpont létezik, ahány ember."

"a bántalmazó saját definíciója szerint viszonyul áldozatához és a kapcsolathoz, sőt, önmagához is, méghozzá úgy, hogy neki mindenben igaza van, és ő nem bántalmazó."

"Ami a Tied, az a mienk, ami a mienk, az az enyém"

Ez volt a szóbeli bántalmazó hozzáállása a külön- és a közös vagyonunkhoz. Például, amikor az én lakásomban laktunk, mindig úgy emlegette, hogy az a "mienk". Az én autóm az a "mienk", stb. Én ebben nem láttam semmi kivetni valót, hiszen "mienk" volt az életünk, és "mienk" volt minden.

Attól viszont már furcsán éreztem magam, amikor elkezdtük építeni a közös jövőnket, és lettek közös tulajdonaink, melyek közül a legértékesebb a közösen épített házunk volt, elkezdett róla így nyilatkozni: "enyém". "Én házam" "én telkem", stb. Hallgattam ezt pár évig, aztán egyszer rákérdeztem. Zavartan nevetett, és valami olyasmit mondott, hogy ezt csak úgy megszokásból mondja, nincs jelentősége, és "úgyis tudod, hogy az a mienk".

Találós kérdés

Ahogy így pakolgattam, selejtezgettem, kezembe akadt egy régi ajándékkísérő kártya, amit a szóbeli bántalmazó írt nekem:

A találós kérdés pedig: én értettem félre, hogy az örök szerelem azt jelenti, hogy: "ö-r-ö-k sz-e-r-e-l-e-m", vagy ő hazudott?

Sokszor mondogattam akkoriban neki is meg másoknak is, hogy "túl szép ez, hogy igaz legyen", de ő is és a többiek is mindig azt válaszolták, hogy nem-nem, ez igaz, és megérdemlem, hogy boldog legyek.