Miért?

Ebben a blogban a saját tapasztalataimat osztom meg Veled, aki még csak most gondolkodsz azon, hogy vajon mit csinálsz rosszul, hogyan tudnál javítani az életeden, de minden eddigi próbálkozásod kudarcot vallott. Hogy miért teszem mindezt? Azért, hogy értelmet adjak mindannak, ami velem történt. És ez az értelem a másokon való segítés. Így könnyebb elviselnem a "miért pont velem történt ez?" érzését.

Az objektív valóságot pedig Patricia Evans: Szavakkal verve című könyve szolgáltatja a saját tapasztalataimhoz. Nem bátorítalak és nem biztatlak semmire, mert minden élethelyzet más és más. Csupán segíteni szeretnék Neked, hogy felismerd azt a jelenséget, ami körülvesz, amiben élsz, és még csak nem is tudsz róla: a szóbeli bántalmazást.

2014. május 30., péntek

Kisebb lett az autóm?

Az elnyomás alóli felszabadulásom első reggelén beültem az autómba, elindultam, és valahogy olyan furcsa érzésem támadt. Mintha nem férnék el rendesen. Hátrébb toltam az ülést, és így már jó volt. Egész úton azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy tegnap még elfértem, most pedig nem. És akkor megértettem. Végre ellazultan, kiegyenesedve, hátradőlve vezettem, mint régen, az elnyomás előtt. Az elnyomás alatt pedig görcsbe rándulva, összehúzódzkodva, előrehajolva.

Ha szóbeli bántalmazóval élsz, szinte biztos, hogy az egyik terület, ahol legkorábban megnyilvánul a bántalmazás (kritika, lekicsinylés), az az autóvezetés. Kritizálja a vezetési stílusodat, a technikai tudásodat, a tájékozódási képességedet és a helyzetfelismerésedet. Ettől persze lámpalázas leszel, és előbb-utóbb tényleg elkezdesz hibákat elkövetni, míg végül átengeded a volánt neki.

Patricia Evans Szavakkal verve című könyvének ide vágó egyik részlete:

"Annyit hallgattam, hogy pocsékul vezetek, hogy  már magam is kezdtem elhinni. Azt hiszem, agymosáson mentem keresztül."

És egy kis plusz infó a végére: ő a 7 és fél év alatt nyolcszor ütközött, nekem egy ráfutásos balesetem volt, amikor hirtelen befékezett előttem egy öreg autó, én meg ABS-szel szépen belecsorogtam.