A szóbeli bántalmazó többször említette, hogy ha leköltözünk vidékre, akkor be fog szerezni egy lőfegyvert. Én ez ellen tiltakoztam, mert törvényszerű, ha fegyver van, az előbb-utóbb elsül. Pláne, hogy gyerekek is laknak a házban, sok olyan balesetről lehet hallani, amikor véletlenül elsül egy fegyver, és egy gyerek megsérül vagy meghal. Nagyon veszélyes dolognak tartottam. Erre mindig azt válaszolta, hogy el lesz zárva, és nem fogja használni. "Akkor meg minek?" - kérdeztem. "Hát, a betörők ellen." - hangzott a válasz. Erről eszembe jutott az az eset, amikor az a híres sportoló tévedésből megölte a feleségét, mert betörőnek nézte éjszaka.
Semmi kétségem nincs afelől, hogy előbb-utóbb be is szerezte volna. Egyszer szerzett egy fegyvert egy ismerősének egy másik ismerősén keresztül. A szemem láttára adta át neki. A fegyvervásárló egyébként verni szokta az élettársát.
A tetováltatást is évekig tervezgette, aztán egyszer csak előállt vele, és megcsináltatta. Azt mondta, "úgysem fogja látni senki." Már az első héten azzal jött haza, hogy mennyire tetszik a kollégáinak a tetoválása.
Attól tartok, ez lett volna a fegyverrel is.
A fegyverről szóló részek ebben a könyvben:
"Fegyverbirtoklás, fegyverhasználat:
Amennyiben a bántalmazó fegyvert birtokol (akár legálisan akár
illegálisan), értelemszerûen megugrik a fegyverrel elkövetett erőszakos cselekmények kockázata."
"Ha vannak fegyverek a lakásban, meg kell találni a módját azok eltávolításának."
"A fegyvert magához venni annak, akinek nincs erre engedélye, bűncselekmény, még akkor is, ha ezt megelőzésből teszi."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése