Miért?

Ebben a blogban a saját tapasztalataimat osztom meg Veled, aki még csak most gondolkodsz azon, hogy vajon mit csinálsz rosszul, hogyan tudnál javítani az életeden, de minden eddigi próbálkozásod kudarcot vallott. Hogy miért teszem mindezt? Azért, hogy értelmet adjak mindannak, ami velem történt. És ez az értelem a másokon való segítés. Így könnyebb elviselnem a "miért pont velem történt ez?" érzését.

Az objektív valóságot pedig Patricia Evans: Szavakkal verve című könyve szolgáltatja a saját tapasztalataimhoz. Nem bátorítalak és nem biztatlak semmire, mert minden élethelyzet más és más. Csupán segíteni szeretnék Neked, hogy felismerd azt a jelenséget, ami körülvesz, amiben élsz, és még csak nem is tudsz róla: a szóbeli bántalmazást.

2014. július 17., csütörtök

Kerékpározás

Amikor a szóbeli bántalmazó idén januárban közölte, hogy az élete unalmas és szürke, és szeretne többek között sportolni is, de én nem engedem. Ennek az volt az oka, hogy tavaly nyáron elszakadt focizás közben az Achilles-ína, megoperálták, hosszadalmas rehabilitációs kezelés következett, és az orvos elmondta nekem, hogy nem futhat, nem focizhat, nem teniszezhet, fallabdázhat, és hasonlókat sem csinálhat. Amit szabad: úszás, kerékpározás. Nem tudom, neki is elmondta-e, de amikor én mondtam neki, hogy ezt mondta az orvos, azt értékelte úgy, hogy én nem engedem, hogy ő sportoljon.

Ősszel beszereztünk két kerékpárt, hogy majd milyen sokat fogunk együtt kerékpározni. Amikor kitavaszodott, szóba hoztam a dolgot. Azt mondta, azért nem akar velem kerékpározni, mert én nem tudom tartani vele a tempót, és ha neki meg kell állnia, akkor kihűlnek az izmai.

Mivel mindenképpen javítani szerettem volna a kapcsolatunkon, és minőségi időt együtt tölteni, kértem, hogy azért próbáljuk meg. Egyszer el is mentünk, de persze az emelkedőn lemaradtam. Ő feltekert a dombtetőre, majd demonstratíve megállt, és várt, amíg odaértem. Akkor megjegyezte: "Na, látod, erről beszéltem." Mondtam neki, hogy az is egy megoldás, hogy ne kelljen várnia, hogy visszabiciklizik hozzám, aztán megint előre. Azt mondta, hogy ez neki eszébe se jutott.

Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:

"Gyengédség és elutasítás

A gyengédség annak tudata, hogy szeretnénk a másikkal megosztani egy kívánt állapotot. A gyengédség érzése táplálja az életkedvet.
Az elutasítás annak tudata, hogy e törekvésünket visszautasították. Az elutasítás érzése gyengíti az életkedvet."

"A bántalmazó közönyét, kritikáit, semmibevevését és egyéb hasonló viselkedését az áldozat elutasításként éli meg - mintha ezekben a helyzetekben nem tudna megfelelni társa színvonalának. Az elutasítás azt sugallja, hogy ő valamilyen módon elfogadhatatlan és érdektelen. Az ismételten megélt elutasítás zavarodottságot és bizonytalanságot szül."

Mióta elhagyott, sokat kerékpározok egyedül is, meg a fiammal, mert szeretem, és szerintem nem megy rosszul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése