"Anyád"

Kosztolányi Dezső szerint a tíz legszebb magyar szó: 

"láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír"

A szóbeli bántalmazó gyakran szidta a gyerekeket rám hivatkozva, ilyenkor mindig ilyeneket mondott nekik: "anyád kérte, hogy..." "anyád is megmondta, hogy..."

Mivel ilyenkor mindig emelt hangon és ingerülten beszélt, ezért az "anyád" szó úgy hangzott a szájából, mint egy szitokszó. Tudatosodásom hajnalán, amikor már olvastam Patricia Evans Szavakkal verve című könyvét, megkértem, hogy ha a gyerekekkel beszél, ne azt mondja, hogy "anyád", hanem nevezzen így: "édesanyád" vagy "anyukád". Persze nem vette figyelembe a kérésemet, és továbbra is "anyázott".

Amikor elmondta a gyerekeknek, hogy elköltözik, akkor is így mondta: "anyátok". Mivel akkor már úgyis minden mindegy volt, közbeszúrtam: "édes...". Arra a félórára képes volt figyelni rá. Azóta hála istennek nem beszélt a gyerekekkel.