A szóbeli bántalmazó sok dolog tekintetében hangoztatta: majd ő elintézi. Aztán, amikor kiderült, hogy mégsem tudja elintézni, akkor könnyedén kijelentette: ezt majd XY megcsinálja neki. Aztán persze kiderült, hogy XY-nak erről teljesen más véleménye van, és esze ágában sincs megtenni neki ezt vagy azt a szívességet.
Amikor ilyeneket beszélt, gyakran elgondolkodtam, vajon én kérnék-e bárkitől ekkora szívességet, vagy megtennék-e bárkinek ekkora szívességet. Egyszerűen nem tudta felmérni, hogy hol vannak a határok. Mi az, amit elvárhat az emberektől, és mi az, amit nem. Valószínűleg ezért gondolhatta azt is, hogy velem bármit megtehet, pláne, hogy nem ütközött ellenállásba, és mind kijjebb és kijjebb tolta a határt, mígnem egyszer már olyan messzire merészkedett, hogy minden határon túlment.
Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"az egyik fél egyértelműen átlépi a szokványos rossz kommunikáció és az egyértelmű szóbeli erőszak közötti határt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése