"Véletlenül" behúzott egyet

Ez nekem fel se tűnt, mert tényleg véletlennek tartottam a dolgot. A nagyobbik gyermekem hívta fel rá a figyelmemet, aki szintén olvasta Patricia Evans Szavakkal verve című könyvét, melyben ez áll:

"A szóbeli bántalmazás különösen sok esetben eszkalálódik fizikai bántalmazássá, amely esetleg szintén burkoltan, "véletlen" lökdösés, arrébbtolás, összeütközések formájában kezdődik és csak később csap át nyílt verésbe."

Nálunk ez úgy történt, hogy a szóbeli bántalmazó azt "játszotta", hogy bokszol velünk, és az arcunk felé ütött ököllel, de az arcunk előtt pár centivel visszafogta az ütést. A fiamnál kétszer, nálam egyszer azonban nem sikerült visszafogni időben, nekem a szám vérzett be, a fiamnak az orra. Amikor mutattuk neki, hogy mi történt, akkor: "jaj, bocsika, nem direkt volt".

A másik módszer a "vizes törülközős", amikor addig-addig csapkodott a fiam felé vele, miközben jókat nevetett, amíg tényleg eltalálta. Az eredmény: nagy vörös hurka a combján.

A lányom ide sorolja azt is, amikor a vállát nyomorgatta, nekem meg a combomat. Mindketten minden alkalommal kértük, hogy ne tegye, mert fájdalmat okoz és kellemetlen érzés. Nekem ilyenkor mindig ezt mondta: "Nem tehetek róla, hogy ilyen jó húsod van, annyira jó nyomorgatni." Mondtam, hogy nekem viszont nem jó érzés. Erre azt válaszolta, hogy nem baj, neki jó érzés, és tulajdonképpen nekem is, csak úgy mondom, hogy nem jó.

Mindig csinosan öltözködöm, gyakran hordok magas sarkú cipőt. Ennek sajnos az a következménye, hogy bőrkeményedés alakul ki a talpamon. A szóbeli bántalmazó ezeket előszeretettel vágta ki ollóval. Mindig ő ajánlotta, hogy megcsinálja. Egyszer úgy belevágott a lábamba, hogy vérzett, és napokig sàntikáltam. Később is mindig kérdezte, hogy kivàgja-e. Féltem nagyon, hogy megint fájdalmat okoz, de mindig engedtem.