Ptricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"A szóbeli bántalmazás felismerése ugyanakkor érzelmi fájdalommal jár. Hozzátartozik a veszteség - az illúziók elveszítése - és e veszteség meggyászolása."
"Ha szakít párkapcsolata illúziójával és elveszít egy álmot, úgy érezheti, hogy gyászol. Gyászolja mindannak az elvesztését, ami az elszenvedett erőszak miatt kimaradt az életéből, és amit elmulasztott.
A gyógyulás folyamatának szerves része a veszteségek meggyászolása, ez pedig szerves része a lelki felépülésnek. Az életben e tekintetben gyászunk tárgya voltaképpen olyasmi, ami sosem lehetett a miénk. Az egykori bántalmazott például felismerheti, hogy a társa azért nem fogadta el őt sohasem, mert valójában arra vágyott, hogy ellenőrzése és uralma alá vonja őt. Gyásza részben abból fakad, hogy egy emberi szükséglete kielégítetlenül maradt - egy számára fontos érték sosem nyert létjogosultságot. E veszteséget - valami olyasminek az elvesztését, ami sosem volt az övé - csak úgy élheti át, ha lelke mélyén tisztában van szükségleteivel és jogaival.
Ebben az értelemben a gyász tulajdonképpen nem más, mint annak tudatos elismerése és kimondása, amit lelkünk mélyén már tudtunk. A gyászon keresztül tudatosítjuk magunkban lelkünk valamely értékes vonását, és veszteségünk meggyászolásával oly módon gyógyulunk meg, hogy ezt az értéket beépítjük önmagunkba. Ezáltal teljesebb emberré válunk. Amikor a szóbeli bántalmazás áldozata rájön, hogy nem szerették, hanem ellenőrzés alatt tartották, éppen azért gyászolja meg a szeretet hiányát, mert már tudja: ő igenis szeretetre méltó és tiszteletet érdemel."
Ehhez nem is tudok mást hozzáfűzni, annyira kifejezi az érzéseimet, csak annyit: köszönöm, Patricia. És Neked is, aki olvasod ezt a blogot, azt kívánom, meríts ebből erőt. Nem fog azonnal sikerülni, hanem csak nagyon lassan, és olyan is lesz, amikor úgy érzed, már túl vagy rajta, aztán pedig visszaesel.
Tudnod kell, hogy van legalább egy (de általában több - szüleid, testvéreid, gyermekeid) ember, aki szeret Téged és aggódik érted. Fogadd el a segítségüket, és legyél hálás érte.
Erősítsd úgy az önbizalmadat, hogy sorban megvalósítod azokat a dolgokat, amelyekben a szóbeli bántalmazó eddig korlátozott vagy nem tartott rá képesnek. Én például most sokat biciklizek, és kertészkedek, barkácsolok a ház körül. Ha valamiben segítségre van szükségem, akkor kérek, és kapok. A szüleim most nagyon sokat segítettek a hétvégén, és az "elfelejtett", "abbahagyott", "be nem fejezett" és "be nem tartott ígéretek" közül sokat kipipáltunk.
Idegenektől is kérhetsz segítséget, meg fogsz lepődni, hogy milyen készségesek egyesek. Pl. benzinkutas, vízvezeték szerelő, stb.
Hallgasd meg, és hidd el azokat a véleményeket, amik Rád nézve pozitívak. Tedd ezeket magadévá, és előbb-utóbb észre fogod venni, hogy azok a tulajdonságaid, amelyeket a szóbeli bántalmazó hibaként rótt fel Neked, valójában a Te személyiséged értékes részei. Például nekem azt is felrótta, hogy "túl jó vagyok". "Túl szelíd vagy, veled még veszekedni se lehet". "Látod, annyira jóságos vagy, hogy még azt a egyet se tudod agyonnyomni." "Ne legyél ennyire konfliktuskerülő." - persze nem vele, hanem másokkal.
Ptricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"Felépülése során valószínűleg új adottságokat, képességeket fedez majd fel magában és másképp fogja értékelni önmagát. Ha képességeit folyamatosan leszólták és bagatellizálták, most talán ráébred, hogy amit eddig hibának tartott magában, az tulajdonképpen értékes adottság. A szabadság és a megfelelő lelki közeg hatására életkedve kivirágozhat."
A gyógyulás folyamatának szerves része a veszteségek meggyászolása, ez pedig szerves része a lelki felépülésnek. Az életben e tekintetben gyászunk tárgya voltaképpen olyasmi, ami sosem lehetett a miénk. Az egykori bántalmazott például felismerheti, hogy a társa azért nem fogadta el őt sohasem, mert valójában arra vágyott, hogy ellenőrzése és uralma alá vonja őt. Gyásza részben abból fakad, hogy egy emberi szükséglete kielégítetlenül maradt - egy számára fontos érték sosem nyert létjogosultságot. E veszteséget - valami olyasminek az elvesztését, ami sosem volt az övé - csak úgy élheti át, ha lelke mélyén tisztában van szükségleteivel és jogaival.
Ebben az értelemben a gyász tulajdonképpen nem más, mint annak tudatos elismerése és kimondása, amit lelkünk mélyén már tudtunk. A gyászon keresztül tudatosítjuk magunkban lelkünk valamely értékes vonását, és veszteségünk meggyászolásával oly módon gyógyulunk meg, hogy ezt az értéket beépítjük önmagunkba. Ezáltal teljesebb emberré válunk. Amikor a szóbeli bántalmazás áldozata rájön, hogy nem szerették, hanem ellenőrzés alatt tartották, éppen azért gyászolja meg a szeretet hiányát, mert már tudja: ő igenis szeretetre méltó és tiszteletet érdemel."
Ehhez nem is tudok mást hozzáfűzni, annyira kifejezi az érzéseimet, csak annyit: köszönöm, Patricia. És Neked is, aki olvasod ezt a blogot, azt kívánom, meríts ebből erőt. Nem fog azonnal sikerülni, hanem csak nagyon lassan, és olyan is lesz, amikor úgy érzed, már túl vagy rajta, aztán pedig visszaesel.
Tudnod kell, hogy van legalább egy (de általában több - szüleid, testvéreid, gyermekeid) ember, aki szeret Téged és aggódik érted. Fogadd el a segítségüket, és legyél hálás érte.
Erősítsd úgy az önbizalmadat, hogy sorban megvalósítod azokat a dolgokat, amelyekben a szóbeli bántalmazó eddig korlátozott vagy nem tartott rá képesnek. Én például most sokat biciklizek, és kertészkedek, barkácsolok a ház körül. Ha valamiben segítségre van szükségem, akkor kérek, és kapok. A szüleim most nagyon sokat segítettek a hétvégén, és az "elfelejtett", "abbahagyott", "be nem fejezett" és "be nem tartott ígéretek" közül sokat kipipáltunk.
Idegenektől is kérhetsz segítséget, meg fogsz lepődni, hogy milyen készségesek egyesek. Pl. benzinkutas, vízvezeték szerelő, stb.
Hallgasd meg, és hidd el azokat a véleményeket, amik Rád nézve pozitívak. Tedd ezeket magadévá, és előbb-utóbb észre fogod venni, hogy azok a tulajdonságaid, amelyeket a szóbeli bántalmazó hibaként rótt fel Neked, valójában a Te személyiséged értékes részei. Például nekem azt is felrótta, hogy "túl jó vagyok". "Túl szelíd vagy, veled még veszekedni se lehet". "Látod, annyira jóságos vagy, hogy még azt a egyet se tudod agyonnyomni." "Ne legyél ennyire konfliktuskerülő." - persze nem vele, hanem másokkal.
Ptricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"Felépülése során valószínűleg új adottságokat, képességeket fedez majd fel magában és másképp fogja értékelni önmagát. Ha képességeit folyamatosan leszólták és bagatellizálták, most talán ráébred, hogy amit eddig hibának tartott magában, az tulajdonképpen értékes adottság. A szabadság és a megfelelő lelki közeg hatására életkedve kivirágozhat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése