Általában ezzel vigasztalnak az ismerőseim. De én már nem először életemben, őszintén azt kívánom, bárcsak csúnya lennék. Sok csúnya nő boldogan él a csúnya férjével, és semmi baja. Ha csúnya lennék, biztosan nem tetszettem volna meg a szóbeli bántalmazónak, és talán most én is boldog lehetnék.
A másik dolog, hogy nem tudom, hogyan bízhatnék bárkiben is ezek után. Patricia Evans Szavakkal verve című könyve így ír erről:
"Nem bízik jövőbeli kapcsolataiban."
Fogalmam sincs, milyen mértékben traumatizálódtam, és hogy mi vár még rám, de azt tudom, hogy sokszor úgy érzem, nem bírom már elviselni. Aztán persze egyik perc múlik a másik után, egyik óra a másik után, egyik nap a másik után, stb, stb...
"A sérülés mértéke az áldozat által megélt szenvedés intenzitásától függ. Az erőszak fokát az áldozat tapasztalatának minősége jelzi."
"Ha a nő tisztában is van azzal, hogy nem vele van baj és a bántalmazás irracionális viselkedés, ez nem teszi az őt ért erőszakot kevésbé fájdalmassá."
Fogalmam sincs, milyen mértékben traumatizálódtam, és hogy mi vár még rám, de azt tudom, hogy sokszor úgy érzem, nem bírom már elviselni. Aztán persze egyik perc múlik a másik után, egyik óra a másik után, egyik nap a másik után, stb, stb...
"A sérülés mértéke az áldozat által megélt szenvedés intenzitásától függ. Az erőszak fokát az áldozat tapasztalatának minősége jelzi."
"Ha a nő tisztában is van azzal, hogy nem vele van baj és a bántalmazás irracionális viselkedés, ez nem teszi az őt ért erőszakot kevésbé fájdalmassá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése