Miért?

Ebben a blogban a saját tapasztalataimat osztom meg Veled, aki még csak most gondolkodsz azon, hogy vajon mit csinálsz rosszul, hogyan tudnál javítani az életeden, de minden eddigi próbálkozásod kudarcot vallott. Hogy miért teszem mindezt? Azért, hogy értelmet adjak mindannak, ami velem történt. És ez az értelem a másokon való segítés. Így könnyebb elviselnem a "miért pont velem történt ez?" érzését.

Az objektív valóságot pedig Patricia Evans: Szavakkal verve című könyve szolgáltatja a saját tapasztalataimhoz. Nem bátorítalak és nem biztatlak semmire, mert minden élethelyzet más és más. Csupán segíteni szeretnék Neked, hogy felismerd azt a jelenséget, ami körülvesz, amiben élsz, és még csak nem is tudsz róla: a szóbeli bántalmazást.

2014. június 10., kedd

Miért marad?

Magától adódik a kérdés, hogy ha a szóbeli bántalmazás mind a 15 kategóriájának ki voltam téve, azon kívül a párkapcsolati erőszak további 3 kategóriájának, és ezek közül sok a gyerekeimet is érintette, miért nem hagytam el? Soha nem jutott eszembe, hogy elhagyjam, sőt, az sem merült fel bennem, hogy ő valaha is elhagyhat. Úgy éreztem, ha meghalna, soha nem tudnám abbahagyni a sírást. Amellett, hogy minden hibájával együtt nagyon szerettem, úgy éreztem, nélküle nem vagyok teljes ember. Sokszor mondtam neki, ha átmenetileg nélkülöznöm kellett (pl. nélküle mentem bevásárolni, mert nem ért rá): "nélküled úgy el vagyok veszve". Mindez az agymosás, a kontrollálás és a függőségbe vonás, valamint az elszigetelés következménye, most már tudom.

Ha szóbeli bántalmazóval élsz, pontosan tudod, miért nem jut egyáltalán eszedbe, hogy kilépj a kapcsolatból. Ha nem élsz szóbeli bántalmazóval, akkor soha nem fogod teljesen megérteni, de kérlek, olvasd el Patricia Evans Szavakkal verve című könyvét az elejétől a végéig, és érteni fogod, bár megérteni nem, hiszen "Te biztos otthagynád a rohadékot". Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A bejegyzés címe egyben egy könyv címe is, mely innen letölthető, bár ez a könyv a családon belüli erőszak összes kategóriájáról szól, de a dinamikája ugyanaz mindegyiknek. Csak a megjelenési formája más.

Patricia Evans könyve így ír erről:

"alaposan megdöbben a felismeréstől, hogy társa tulajdonképpen ellenséges vele, hiszen mindvégig abban a hitben élt, hogy párkapcsolatában megvan ugyan a jóakarat, csak a társa egyszerűen nem érti meg őt.
A szóbelileg bántalmazott fél tudatosodása során csaknem utolsó mozzanat annak felismerése, hogy társa ellenséges vele."

Én sem gondoltam volna soha, hogy "nem egy csapatban játszunk", hogy nem ugyanazt szeretnénk mindketten: boldog és meghitt életet. Mert sokat beszélt erről, de nem tett érte semmit, sőt, rombolta a kapcsolatot a viselkedésével, és mérgezte a levegőt.


"A szóbeli erőszak manipulálja és ellenőrzés alatt tartja az áldozatot. Ugyanakkor az áldozat általában nincs tudatában annak, hogy manipulálják és ellenőrzés alatt tartják, bár azt talán észreveszi, hogy merőben másképp éli az életét, mint ahogyan régen képzelte. Vagy legalábbis kevésbé boldogan."

A szóbeli erőszak alattomos. Nem tiszteli, lekezeli vagy lebecsüli az áldozatot, aki:
a)  fokozatosan elveszíti önbecsülését (többnyire anélkül, hogy észrevenné);
b) elveszíti önbizalmát (többnyire anélkül, hogy észrevenné);
c) tudatosan vagy öntudatlanul próbálja megváltoztatni viselkedését, nehogy felidegesítse a bántalmazót, mert nem akar több bántást;
d) finom agymosáson megy keresztül (többnyire anélkül, hogy észrevenné);

Az utóbbi 3 és fél évben biztosan éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam mire vélni,  hiszen ha éppen nem bántalmazott, nagyon kedves is tudott lenni, naponta többször is mondta, hogy szeret, és mindig azt vártam, hogy egyszer csak elmúlik a rossz, és megmarad a jó, de sajnos, az a kevés jó múlt el, a rossz pedig még rosszabb lett.

"A bántalmazó szerelmi vallomásai éles ellentétben állnak egyébként használt bántó szavaival. Mivel mindenki szeretetre vágyik, az áldozat hajlamos hinni a bántalmazónak, amikor azt mondja: "Szeretlek". Végül is miért mondaná, ha nem gondolja komolyan? Ám annak, aki uralkodni akar a másikon, a szerelem merőben mást jelent, mint annak, aki egyenlőségre vágyik."

Nem volt kétséges számomra, hogy a mienk a legszebb szerelem a földkerekségen, ami valaha megtörtént két ember között. Igaz, most valami olyasmi történik, amit nem értek, de előbb-utóbb majd helyrejön köztünk a dolog.

"Több nő beszámolt arról, hogy párként az idő nagy részében képesek voltak minden gond nélkül szórakozni, bevásárolni vagy bizonyos ház körüli teendőket elvégezni. (...) Néhány nő a valóságosnál lényegesen jobbnak képzelte kapcsolatát,"

"A szóbeli erőszak megakadályozza a valós párkapcsolat kialakulását. Ez vitathatatlan. A bántalmazott fél azonban abba az illúzióba ringatja magát, hogy párkapcsolata valódi."


"a meginterjúvolt nők közül kevesen ismerték fel, hogy mi történik párkapcsolatukban, és egyáltalán nem tekintették magukat áldozatnak. Csak azt tudták, hogy valami nincs rendben."

"Egy szóbelileg bántalmazó kapcsolatban az áldozat észrevétlenül  megtanulja tolerálni az erőszakot, és lassan elveszíti önbecsülését. A bántalmazott a hibás, ő a bűnbak - ő az áldozat."

"a szóbeli bántalmazás áldozatainak belső erő és tisztánlátás súlyos hiánya közepette kell harcolniuk önbecsülésükért."

Nagyon hálás vagyok Patricia Evans-nek, hogy megírta a könyvét, mert ha nem olvasom el, még most is azon gondolkodnék, hogy mi a baj velem,  mit rontottam el, mit csináltam rosszul, és magamat hibáztatnám, hogy tönkrement a párkapcsolatom.

"A fordulópont lehet egy bántalmazásról szóló könyv,"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése