Miért?

Ebben a blogban a saját tapasztalataimat osztom meg Veled, aki még csak most gondolkodsz azon, hogy vajon mit csinálsz rosszul, hogyan tudnál javítani az életeden, de minden eddigi próbálkozásod kudarcot vallott. Hogy miért teszem mindezt? Azért, hogy értelmet adjak mindannak, ami velem történt. És ez az értelem a másokon való segítés. Így könnyebb elviselnem a "miért pont velem történt ez?" érzését.

Az objektív valóságot pedig Patricia Evans: Szavakkal verve című könyve szolgáltatja a saját tapasztalataimhoz. Nem bátorítalak és nem biztatlak semmire, mert minden élethelyzet más és más. Csupán segíteni szeretnék Neked, hogy felismerd azt a jelenséget, ami körülvesz, amiben élsz, és még csak nem is tudsz róla: a szóbeli bántalmazást.

2014. június 19., csütörtök

Jó vagy rossz dolog a sírás?

A sírás jó, mert érzéstelenít. Endorfin felszabadulással jár, ami természetes érzéstelenítő. Így csökkenti a lelki fájdalmat és a stresszt, oldja a feszültséget. Kiválasztódik az oxitocin hormon is, mely azt a vágyat ébreszti a síró emberben, hogy megöleljék vagy megérintsék.

A sírás rossz, ha látja a szóbeli bántalmazó. Mert az ő szemében a sírás a gyengeség jele. Az áldozat gyengesége az ő hatalmát növeli, a bántalmazást pedig fokozni fogja, nem pedig csökkenteni, mint ahogyan azt az áldozat jogosan elvárná.

Patricia Evans könyve így ír erről:

"abban reménykedik, hogy társa egyszercsak megérti, mivel okoz neki fájdalmat, és többé nem teszi azt."

A sírás jó, mert együttérzést vált ki az emberekből. De nem a szóbeli bántalmazóból. 

Patricia Evans könyve így ír erről:

"A szóbeli bántalmazó általában nem törődik a fájdalommal, amit viselkedésével okoz."

"Egy egészséges párkapcsolatban az egyik ember nem kiabál a másikkal, nem kezeli le, nem okoz neki fájdalmat, és ha valaki netán mégis megsérti ily módon a másik ember méltóságát, az kivételes és előzmény nélküli esemény, amelyet az illető minden erejével igyekszik jóvátenni."

A sírás rossz, ha napokon át, egész nap tart. Mert ettől könnyen depresszióba eshetsz.

"A bántalmazottak egyik leggyakoribb diagnózisa a depresszió. Míg a bántalmazásnak valóban lehet következménye depressziós állapot, a probléma elsősorban a bántalmazás maga." 151. oldal


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése