"Mások hibáztatása ellenségeket teremt. Az, akit hibáztatsz, elutasítja a vádakat, számtalan bizonyítékot hoz fel ártatlansága mellett, és neheztelni fog rád. A barátai védeni fogják, és ők is az ellenségeiddé válnak. Még a saját barátaidnak is elege lesz a panaszkodásodból, és eltávolodnak tőled. A „keserűség gyökere” (ld. Zsidók 12:15) egyre csak terjed, sokakat megfertőz, és minden még rosszabb lesz. Mások hibáztatása ragályos. A kárhoztatás kárhoztatást szül. Belerángatod a családodat is, így aztán ők is szenvednek. „Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:24-25). Állítsd meg! Ne ragaszd rá gyötrődésedet és hibás működésedet azokra, akik szeretnek! Mások hibáztatása függőséget okoz. Rákapunk arra az érzésre, amit akkor érzünk, amikor másokat hibáztatunk, magunknak pedig mentséget találunk. Ez befolyásolja haragunkat, rávesz arra, hogy a felelősség áthárításban ne lássunk semmi rosszat. A panaszkodás egyre könnyebben fog menni, a probléma megoldása pedig egyre csak távolodik. Mint minden más függőségre, erre is igaz, hogy egyre több és több kell belőle a kívánt hatás eléréséhez. Rászoksz, hamarabb, mint gondolnád, és gyakorlott, sőt megrögzött „hibáztatás-alkoholista” leszel. A hibáztatás szabotálja a bocsánatot. Nem tudsz megbocsátani valakinek, ha közben elítéled őt és neheztelsz rá."
Forrás: www.maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése