Már a 21. üveg lekvárt főztem belőle, de még mindig van. A lekvár nagyon finom lett. Azelőtt, amíg a szóbeli bántalmazóval éltem, az én feladatom a befőzésnél az üvegek kimosása, és a mosogatás volt. Meg még levághattam a celofánt. De ő főzött be, mert hogy én nem értek hozzá. Valóban nem főztem be azelőtt semmit, de akár meg is tanulhattam volna. De ő jobban tudta. Igaz, az ő tavalyi eperlekvárja olyan híg lett, hogy csak kiskanállal lehet megenni, mert lefolyik a kalácsról. Az enyémnek az állaga is megfelelő lett. Nincs benne semmi ördöngösség, úgy csináltam, ahogy rá van írva a zselésítőszer zacskójára. És kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése